Legutóbb az Elrabolt szív-et néztem meg, nagyon jó film, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szintén kedveli ezeket a filmeket. Kérésem az lenne, hogy írjatok még nekem ilyen filmeket, amik nézhetők is a youtube-on. Előre is köszönöm, ha tudtok segíteni ebben! További ajánlott fórumok:Kedvenc romantikus filmemPolgári esküvőre, illetve nyitótánchoz (keringő) keresek szép, romantikus, lassú zenéket. Tudsz javasolni...? Mondjatok nekem jó romantikus filmeket, lehetőleg 2003 utánitPest környéki, tóparti, nyugis romantikus (búvó)helyet keresek. Tudtok ilyet? Kisfiam 1 éves videója alá keresek szép, romantikus zenét. Ötletek? Azokat a szerelmes, romantikus filmeket kedvelem,...
Talán még a filmtörténetben tapasztalt szívós életerejénél is meglepőbb a western nemzetközi közkedveltsége. Miért érdekli az arab, indiai, román, germán és angolszász népeket, akiknél a western állandó népszerűségnek örvend, az amerikai történelem felidézése, Buffalo Bill harca az indiánokkal, a vasútépítés vagy az északi és déli államok polgárháborúja? Nyilvánvalóan a western olyan titkot rejt, amely még az örök ifjúságnál is hatékonyabb: az időfelettiség titka ez, amely valamiképpen azonos a film lényegével. Könnyű azt mondani, hogy a western a film par excellence, mert a harci kavarodás egyet jelent a mozgással, a mozgás pedig a filmmel. Eszerint a western csak a kalandfilm egy válfaja lenne. Alakjainak gyakran paroxizmusig fokozott elevensége azonban szoros kapcsolatban áll a westernre sajátosan jellemző tájak hátterével; ez oda vezethetne, hogy a western lényegét természetes díszleteivel magyarázzuk. De más műfajok is felhasználták a táj drámai költészetét, például a svéd némafilm, anélkül, hogy ez a költészet biztosította volna fennmaradásukat.
A seriff élni akar, szerelmes, nem is öreg, de megszolgálta már a nyugalmat. Nagy küzdelmet kell tehát vívnia magával, miután rájön, hogy senki nem segít neki. E belső küzdelem következménye, hogy nem menekül el, hanem átérzi, hogy a társadalmi megbízatásnak (seriffség) eleget kell tenni. Akkor válik ez átélhető élménnyé a néző számára, amikor nem ez a társadalmi magatartás volt a jellemző. És sajnos, ehhez nem feltétlenül kell az ötvenes évek elejének kiélezett hisztérikus helyzete: nap mint nap tapasztalható ilyen a társadalomban. A Kis nagy ember is a külső és belső bonyolult kapcsolatát térképezi fel, amikor a western már korábban is változó indián-képét módosítja és finomítja tovább. A kemény kritikai kép ellenére sem arról van itt szó, hogy az indiánok valamennyien nagyszerű, szent emberek, a fehérek pedig szélhámosok, kéjencek, gyilkosok. Inkább arra kell figyelni, ami az indiánok pozitív voltában meghatározó erőt jelent: a szellemiségre. Kétségtelen, hogy ekkorra a nyugati társadalmakban (és nemcsak ott) egyre jobban eluralkodott az erkölcsi lazaság, az erkölcsi normák hiánya: Vietnám, de a modern életforma más tényezőinek köszönhetően terjedt a kábítószer, az alkoholizmus, a bűnözés, de főleg a gátlástalanság.
Érdekes szerepe van a demisztifikálásban a 7. lovasezred lendületes indulójának, a Garry Owennek, amely hagyományosan a felmentő lovasság érkezését jelzi, itt azonban a tömegmészárlások kísérőzenéje. A zene egyébként mindig fontos szerepet játszott a westernben. Már a Honfoglalók történetét is egy bendzsós fiú képe foglalja keretbe, aki az inzert tanúsága szerint az O Susannát énekli. A harmincas évek óta írnak külön kísérőzenét a westernekhez. A 19 eredeti western dalt felhasználó Hatosfogat Oscar-díjat kapott zenéjéért, akárcsak az egyik legjobb western-zeneszerző, Dimitri Tiomkin a Délidő kísérő daláért. (Tiomkin írta többek közt a Rio Bravo zenéjét is. ) Végezetül néhány szó a westernek sztárjairól, akik annyira összenőttek szerepükkel, hogy puszta jelenlétük jelentéshordozó. Így nemesíti meg az általa játszott figurákat Gary Cooper (1901-1961), aki értelmiségi családból és európai neveltetéssel érkezett a húszas években Hollywoodba cowboy-statisztának, és hamarosan a talpig becsületes, erős és hallgatag amerikai megtestesülése lett a közönség körében.
Ezzel a liberális cinizmussal áll szemben a régimódi individualizmusba vetett makacs hit, amely a hagyományos westernekben érvényesül. Az új-westernekben a cowboy-élet tiszteletteljes tanulmányozása annak felel meg, ahogy a fiatalok nyugtalanul visszatérnek az agrár mítoszhoz, természetes táplálékokat termesztenek és kommunákba vonulnak. És e témák összessége – a régi az újjal szemben, az agrár-ideál a növekvő technokráciával szemben, a cinizmus az idealizmussal szemben – adja meg a tematikai keretet a személyes westernek készítői számára… A vadnyugat egységesített filmmítosza hatvan éven át, három háborún és egy gazdasági válságon keresztül képes volt arra, hogy kielégítően ábrázolja az amerikai élményvilág célját és értékét. Most ezek a mítoszok beleütköztek a hatvanas és hetvenes évek társadalmi és politikai lidércálmaiba és az addig megbízhatóan szilárd kép robbanásszerűen darabokra hullott. Ha a western valóban az amerikaiak hiedelmeire utal, akkor örökre eltűnt az a képük önmagukról, hogy az új Éden legyőzhetetlen Ádámjai, akik erényesen Istent szolgálják a vadon megszelídítésével.