Három gyertyatartóban három szál gyertya égett előtte. Ez volt a szokás minden csárdában, a hova Sobri éjszakára benézett. A lány reszketett. Ha a Diskay-uraságnál se volt maradása, mi lesz most a haramiavezérnél? Hét-nyolcz rabló, haramia ott ivott már a vezér közelében, a többi pedig kiállt az utra vigyázónak. Az egyik Kis-Apáti felé, a másik Gyula-Keszi felé, a harmadik Raposka irányában, két legény pedig Tapolcza felé. Ott lakott a szolgabiró. Sobri gyanakodott. Nagyon szép lány volt az én hugom, de annál inkább gyanakodott. Tudta, hogy a csendbiztosok, pandurhadnagyok szép lányokkal szokták a hires duhajokat megejteni. De az én hugomra hiába gyanakodott. Olyan igaz járatban volt az én hugom, mint a pap, ha gyóntatni megy. Észrevette ezt csakhamar Sobri is és tovább nem kérdezősködött a lánytól. Csak nézte jó szemmel. De a lány mégis reszketett. – Ne reszkess édes hugom. Nem látja az többé fölkelni a napot, a ki miatt egy hajad szála is meggörbülne. Eredj nyugodtan ki a konyhába, segits kissé sütni-főzni a zsidó asszonynak, mert éhesek vagyunk.
Története azonban nem a Balatonhoz, hanem a Bakonyhoz tartozik. Talán ott majd visszatérek rá. Sümegh vára volt régen a veszprémi püspökök állandó tanyája sokszor huzamos időkön át. Fönt a várban laktak s nem a várhegy tövében. Innen vezették seregüket a török ellen, néha a szomszéd nagy várurak ellen is. Sok nagy történet szállott át erről a mi időnkre. Sümeghi tervünk ebből állt: megnézzük a várat s onnan Kisfaludy Sándor szőlejét. Megnézzük a költő lakását, a hol regéit irta s huszonöt éven át volt boldog Szegedy Rózával. Megnézzük a püspöki könyvtárt és irattárt, Biró Márton gyüjteményét. S ha jut idő: megnézzük Ramazetter boros pinczéit is. De nem jutott idő mindenre. Gyulai Pál ur és Nagy Miklós szerettek volna már minél előbb Budapestre jutni. -263- Megható jelenetet láttam. A mint szobáinkban elhelyezkedtünk: rögtön mentünk ki a főutczára. A nap épen már lenyugodni készült. Én Salamon Ferenczczel együtt voltam. Épen jött haza a disznófalka. Kettesével, hármasával, tizesével rohantak az utczán sirva és röfögve a koczák és malaczok, hogy minél előbb ennivalójukhoz jussanak.