Illyés Gyula eltöprengve írta Petőfi Sándor című könyvében a következő sorokat. "Minek köszönheti a magyar nyelv, hogy magának meghódította a tizenkilencedik század legköltőibb szellemét? Fazekas Mihály bácsinak, aki sípot faragott neki, Tőri Józsi bácsinak, aki néha maga mellé vette az ülésdeszkára, a szomszéd Vica meg Mari néniknek, akik markába nyomtak egy-egy almát; Varga Benedek bácsinak, aki szellemét először megdicsérte. Jegyezzük föl a »gyermekszáj« történetkét, amellyel a kisfiú az első nyilvános tetszést aratta. Vargáéknál ült nagy társaságban, bóbiskolt: amikor a látogatóba jött katolikus papok elmentek, hirtelen ezt mondta: »Ezek a papok! Mindenkinek asszonyt adnak, maguknak egyet sem hagynak. « A sorokban ütem lüktet, rím csendül. Ez tehát fejéből az első versvillanás. Hatéves volt…". Látszatra tehát semmiféle különleges hatás nem érte költő óriásunkat, hacsak nem az, hogy az élmények, a tapasztalatok másként maradtak meg benne, mint szokásos, s ebből táplálkozva irányt szabott a magyar líra fejlődésének.
Hasonlatokban szívesen használja a költő a méhészeti kifejezéseket: "...... a barna tornyokat Elnyelte félig a távol köde, S méhdongás volt az ezerek zaja. még csendes volt Pest, ez óriási méhkas, mellyben naponta olly nagy a dongás. " "A szunyogok {3} itten akkorákra nőttek, Hogy ökrök gyanánt is máshol elkelnének. " "A... tó... egészségtelen gőzt lehelt... s a léget számtalan zsibongó szúnyoggal tölté. " Kellemetlen jószág a légy is {13} "[a legény] botjával vágta főbe Marcit, de ez a csapást annyiba vette, mintha légy szállt volna fejére" "Legyet fogtam, kiszúrom szemeit. " A tücsök a léghőmérséklet függvényében cirpel vagy néma marad, mindkét esetre találunk példát. "Nem szól a harsogó haris a fű közűl, Még csak egy kicsiny prücsök sem hegedűl" ".......... az agg falak körében Egy tücsök borongva zengedez. " Herman Ottó ornitológiai szempontból foglalkozott Petőfi munkásságával, eszerint 41 madárfaj fordul elő műveiben, amelyhez a prózai művek és fordítások további 8 fajt adnak.
Élősködő gyomokról viszont nem szól a költő, pl. arankáról, szádorról, vagy fagyöngyről. A szántóföldi növények közül a búza {12}, az árpa {6} és zab {6} mint gabonaféle {8}, de a múlt század közepén a repcét {1}, a mákot {1}, a mustárt {1}, a kölest {2} ugyanúgy termesztették, minta burgonyát {2}, a borsót {2} vagy a babot {5}. A kapadohány {1}, népszerűsége {7} azóta sem csökkent. "Ki bagóz, ki füstöt ereget, Képezőleg terhes felleget, Mely szemet rág, s fojtja a tüdőt. Tán dohányuk paprikában főtt. ". A dohánynak kevésbé veszélyes rokona a burgonya {7}. Ásó hiányában a krumpliföldeken: "Tíz ujjammal kapartam ki néhány burgonyát a földből". Csak hasonlatban fordul elő a cékla neve {1}, a salátáé {1}, a vöröshagymáé {1} és a fokhagymáé {1}, szintúgy a paprikáé {4}: "A nap gombóca piroslott, Valamint a paprika", és az uborkáé {1}. A kukorica {11} pedig névadó, a János vitézben szereplő kukoricás oltalmat adott Jancsinak János vitéz · 1:200, de a költő 1849. július 31-én már nem érte el a biztonságot nyújtó kukoricást ispánkút mellett… "Egy gazdaember jó lelkű felesége Egyszer kinézett a kukoricaföldre, S ott egy barázdában lelt engem heverve.
"A hegyek tetőin duzzadó emlőkkel Jár az anyakecske gödölyéi {1} mellett. " "Hja, a sót vén kecske is megnyalja. " Egerek ellensége a macska {16}, több ezer éve háziállat. "Mint prédájához a macska, Zajtalan léptekkel" "De lassan legyünk, mint az egerek" "Te üres fazék, melyből a Macska a tejfölt kiette". Petőfi még a bivalyt {1} és szamarat {33} is emlegeti. A butaság és csökönyösség jelképe a szamár, a lustaságé a bivaly. "Igaz, hogy eddig csak szamarat ismértem, Mivelhogy juhászság volt a mesterségem. " "Mint szamár a gazt: zabálja A kalendáriomot. " "Se hegy, se róna, se ló, se szamár, hanem valóságos öszvér-vidék" "Egy bölcs hajdan szamáron útazott. – Azóta az idő megváltozott, Most a szamarak Lovaglanak, A bölcs pedig gyalog jár. " Az öszvér steril igavonó állat, amelyet különféle szóképekben 10 alkalommal használja Petőfi írásaiban. Természeti jelenségek, geológiai ismeretek Petőfi műveiben A természet(es/i) környezet harmadik nagy területe a Nagy természettel kapcsolatos. Statisztikailag is érdemes megvonni a mérleget: Jelenségek Föld felszíni formák 59 1644 Vizek, vízfolysok 68 1167 Időjárási jelenségek 54 1114 Égitestek, égi tünemények 36 2112 217 6037 A térszínből kiemelkedő alakulatok a hegyek {153}, a legmagasabb részek vonulata a hegygerinc {1}, hegyek egymásutánja a hegysor, {2} vagy hegylánc {3}: "Köröskörül a még magasabb hegyláncon sötét fenyvesek" "A hegysor elmarad; Az ifju s a patak Sik róna térein Tovább vándorlanak. "
Kevésbé konkrét a virág {322} megjelölése, ami gyakran szintén a kedvest, a szeretett nőt jelenti. "Itt a tavasz, virít a föld, Virágillat s a zengő madarak Dala eget-földet betölt", "Látom kelet leggazdagabb virányit, A természetnek virág-háremét", "Már kevés virág van a pusztában, Mert az őszi szelek fújnak", "A völgyben ott, egy nagy szomorfűzfának Tövén, nyílt egy kicsiny virág.... a virág piros volt... nem csoda, Egy összetépett szívből támada. ", "miként lehull a virág, hogy a gyümölcsnek helyet adjon... a respublica a gyümölcs", "Lassan hervadni el, mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág;", "...................... a villám Tölgyeket sujt, nem virágokat. ", "Ki a mezőre ballagok, Hol fű között virág terem", "Nézzük majd a sok virágot, Amint nyílnak kelyheik", "a hölgynek, miként a virágnak, illatja s miként a madárnak, szárnya van", "Leveled virágbokor, de Kígyó lappang a tövén. ", "... Rajta asztalon minden helyen virágbokréta feküdt", "Összeszedi a sok szépen-nyíló Vadvirágot, s köti bokrétába", "... az öreg úr... a virágárusnők egyikéhez közeledék, s ujjával egy violacserépbe mutatva, annak árat tudakozá", ".............. A sírhalom felett Egyszerű kis rózsabokor nevelkedett.
Az egyik oldalon ott áll a "víg terem" a maga harmóniájával, tavaszi-nyári színeivel és hangulatával, a szerelemnek még örülni tudó gyanútlan mátkapárjaival. A fiatalok boldogságával szemben megjelenik a testet öltött boldogtalanság. A forró örömöt a téli szél hidege űzi el, a fényen és a vígságon győz a feketeség, a szomorúság. A fiatalok sírva, dideregve rebbenek szét: a fenyegető elmúlás állt eléjük a táncoló halott szerlmesekben. A vers azt érzékelteti, sejteti: nincsigazi öröm, nincs megváltást jelentő szerelem, a boldogság mögött ott lappang könyörtelenül a boldogtalanság. Minden szerelem rejtett ellentmondása: az egyesülés vágy és a teljes eggyé válás lehetetlensége, a vonzás és a taszítás kettőssége jelenik meg a léda versek csaknem mindegyikében. Az Örök harc és nász (1906) is a "várlak, kívánlak" s az "űzlek, gyűlöllek" paradoxonát méllyíti el. De minden meghasonlottság, diszharmónia ellenére a Léda-szoltárok hírdetik a társ utáni vágyat a menekülést valaki máshoz. A Léda regénynek többszöri szakítási próbálkozás után végül is az Elbocsátó szép üzenet kegytlensége vetett véget 1912-ben.
Jelen tanulmány elemzés, értékelés, de nem kritikai értelemben, hanem a mérlegelésként – Petőfi nyelvének természetrajzi vonatkozásában. Bármilyen meglepőnek is tűnik, a gondolati és formai gazdagság, amely Petőfi műveiben feltűnik, azért is annyira szépséges, mert a versek, prózai alkotások a természetismeret adta realizmusra építkeznek, amely igazán költőivé teszi a verseit, prózáját egyaránt – a gondolati gazdagságot fokozó eszközrendszer a természet gyakori említése. Féja Géza ezt a feltöltődést, s a belőle is formálódott költői nyelvet méltán nevezi nagyszabású Alföld-mitológiának. "Életszemlélete a pusztán nőtt igazán nagyarányúvá; megtalálta a maga természetes horizontját, az élet határtalan és mégis vidám áttekinthető egységét, melyben egymás mellett, beláthatatlan egymás-mellé-rendeltségben pihennek az élet dolgai. Sajátos »leíró lírát« teremtett; teljes belső kielégülését, lényének tökéletes felszabadulását találta meg a leírt tájban. ". Hatvani Dániel a Forrás egyik számában (Táj és nép néhány Petőfi versben címen jelent meg) – a korszakos költemények elemzésére vállalkozott, ezek Az alföld (1844. július), A csárda romjai (1845. október), a Kutyakaparó (1847. január), A téli esték (1848. január), A puszta télen (1848. január), és a Kiskunság (1848. június).
század költői) 7 a szabadság totális felfogása, a világforradalom eszméje, mely nem csupán a polgári szabadságjogokat hozza el (Egy gondolat bánt engemet) a szabadság nem cél, hanem eszköz a közös boldogság elérésére (Az apostol: Mi a célja a világnak / Boldogság! s erre eszköz? / A szabadság! ) Összefoglalva: a. ) Petőfinek elmélyült történeti stúdiumokon alapuló, átgondolt politikai nézetei voltak. ) Világnézete a leglényegesebb pontokon következetes hasonlóságot mutat a Babeuf Buonarroti-iskola tanaival. ) Fekete Sándor: Polemizál Lukácsy nézeteivel. Felfogása szerint Petőfi Lamartine: A girondiak története című könyvét olvasta, mely jóval kevésbé radikális elveket tükröz. A legfőbb hatást azonban a francia felvilágosodás gondolkodói gyakorolták Petőfire. Elsősorban a magántulajdont elvető Rousseau, illetve az ateizmust közvetítő Diderot és Holbach. ) Horváth János: Nem tulajdonít Petőfinek átgondolt politikai világképet, csupán az egyik lehetséges szerepnek látja a forradalmár alakját.
A tengereknek van partja {6}, fövenye {5}, szirtjei {3} és szigetei {30}; a hullámok {38} táncolnak a víz felületén, viharban félelmetes még a hajókra is; a Hold pedig a vízszintjét befolyásolja – ez a dagály–apály {26, 1} jelenség, s a nagy áradás a vízözön {4} vagy özönvíz {6}, amely kevésbé konkrét, mint a Bibliából ismert történet. A földfelszín különbözősége, a felszín relatív magasságbeli differenciái, a föld mozgása, a tengerek közelsége a napsugár {37} hatása egyenetlen, a földfelszínt az jelentős mértékben és igen eltérően melegíti fel. Számos meteorológiai eseményt írt le Petőfi a műveiben, az elkövetkezőkben ezeket foglaljuk össze. "Teremne-e [a föld] csak egy fűszálat is, Ha nem sütnének rá a napsugárok? " "A szőlő a napsugaraktul érik; Mig édes lett, hány napsugár Lehelte rája élte melegét, Hány százezer, hány miljom napsugár?... " A légköri viszonyok rögvest megváltoznak, ha a levegő {45} páratartalmának gyors növekedése miatt felhők képződnek {146}, olykor bárányfelhők {2}, s a gyülekező felhőcskék {24} felhőzetté válnak, amely gyakran vihar {3}, illetőleg esőfelhővé {142} fejlődik.