Vizsgálatunk célja egyrészt a migrénben és FTTF-ben szenvedő betegek életminőségének, valamint a fejfájás-karakterisztika (fejfájós évek száma, auratünetek, triptánhasználat, fejfájássúlyosság és fejfájás-gyakoriság) életminőségre gyakorolt hatásának vizsgálata volt. Keresztmetszeti vizsgálatunkban 334 beteg vett részt (248 beteg fejfájás-ambulanciánkról, valamint 86 beteg hirdetés útján). A résztvevők életminőségének értékeléséhez az Átfogó Fejfájással Kapcsolatos Életminőség kérdőívet (CHQQ) használtuk. Adataink normáleloszlást mutattak, így χ2-próba mellett parametrikus teszteket alkalmaztunk (például független mintás t-próba), a szignifikanciaszintet p < 0, 05-ban határoztuk meg. A nem, életkor, beválogatási kritériumok, fejfájástípus, valamint fejfájás-karakterisztika (auratünetek megléte, fejfájós évek száma, fejfájás súlyossága, fejfájás gyakorisága, triptánhasználat) életminőségre gyakorolt hatásának vizsgálatához lineáris regressziós modelleket használtunk mind a három CHQQ-alskála és az összpontszám tekintetében is.
Véralvadásgátló készítmények: a véralvadási rendszer különböző pontjaira hatva akadályozzák a vérrög kialakulását, különféle indikációban többféle készítmény áll rendelkezésre. Kábító fájdalomcsillapítók: Ha az infarktus jelentős fájdalommal vagy légszomjjal jár, akkor kábító fájdalomcsillapítót (pl. morfint) fog kapni. Nitroglicerin vagy más nitrát: Ezt a gyógyszert általában a mellkasi fájdalom (angina) kezelésére használják, de kiegészítőnek infarktusban is adható. Béta-blokkolók: Ezek a gyógyszerek segítenek a szívizomnak elernyedni, továbbá csökkentik a szívverések számát és a vérnyomást, ami megkönnyíti a szív munkáját. A béta-blokkolók korlátozhatják a szívizom-károsodás mértékét és megakadályozhatják egy későbbi szívinfarktus kialakulását. Koleszterincsökkentő gyógyszerek: Infartus után a legfontosabb és elsőként alkalmazandó gyógyszerek a sztatinok, melyek csökkentik ismételt szívinfarktus kialakulásának kockázatát. Néha magukban a sztatinok nem kellően hatásosak, ilyenkor lehetőség van kiegészítő terápia adására is.
A vele együttjáró funkciózavarok, így a nyelészavar kezelése szükséges. Az akut stroke-betegek 30–50%-a szenved dysphagiában. Ezeknél a betegeknél a csökkent tápanyag- és folyadékbevitel miatt nagy a dehidratáció, a malnutríció, az aspirációs pneumonia, a decubitus esélye. A rossz prognózis mellett elhúzódó gyógyulásra, emelkedett mortalitásra, magasabb kórházi költségekre lehet számítani. A bemutatandó vizsgálat célja a legfrissebb szakmai ajánlások, szakirodalmi adatok és kutatási eredmények alapján felhívni a figyelmet a dysphagia negatív következményeire, szövődményeire és azokra a hatékony megoldásokra, melyek segítik ezeknek a betegeknek az időben elkezdett és megfelelő konzisztenciával kivitelezett táplálásterápiáját. A szövődmények megelőzése révén csökkenthető a stroke-betegek ellátásának költsége is. Módszerek: Stroke-centrumokban az általunk összeállított kérdőívek segítségével feltárjuk a dysphagiához és annak táplálásterápiájához kapcsolódó információkat, ismereteket, véleményeket és attitűdöket.
A vizsgálatban neurológusok és dietetikusok vesznek részt. Ennek bázisán a vizsgálat eredményei alapján egységes edukációs program kerül kidolgozásra dietetikusok számára, ami segíti és egységesíti a kórházakban a dysphagiás étrendek tervezését, elkészítését. Az edukációs program szerves része a dysphagia séf program, melynek keretein belül a szakemberek elsajátíthatják a dysphagiás étrend elkészítését, így a kórházakban a betegek táplálása nagy biztonsággal történhet, és az ellátási költségek csökkenthetőek. Eredmények: A már sikeresen működő dysphagia séf programra épül a dietetikusok első egységes edukációs módszere. A megváltoztatott konzisztenciájú ételek elkészítésének körülményei, feltételei, igényei, folyamata szakmai ajánlásokra épülve, gyakorlati elemekre fókuszálva, kipróbált technológiával elsajátítható, majd oktatható. Következtetés: Az új módszer először foglalkozik és dolgozza ki a dietetikusok számára tervezett edukációs anyagot, így tudományosan megalapozott ismeretekkel és gyakorlati tapasztalatokkal gazdagítja a táplálási teamben dolgozókat.
Ilyen esetekben a fájdalom, mint az alapbetegség kiegészítő diagnózisa szerepeltethető. Olyan eset is lehetséges, hogy a fájdalmat kiváltó betegség már nem áll fenn, de a másodlagos (szimptómás) KF továbbra is jelen van. A másodlagos KF típusai: malignus tumorhoz társuló krónikus fájdalom, krónikus posztoperatív vagy poszttraumás fájdalom, krónikus neuropathiás fájdalom (a perifériás vagy a centrális szomatoszenzoros idegrendszer károsodása vagy betegsége következtében alakul ki), krónikus másodlagos fejfájás vagy arcfájdalom, krónikus másodlagos visceralis fájdalom, krónikus másodlagos musculoskeletalis fájdalom. Ideggyógyászati Szemle Proceedings Az immunmoduláns kezelések választásának szempontjai sclerosis multiplexben RÁCZ Csilla, CSABALIK Richárd, ÁROKSZÁLLÁSI Tamás, CSÉPÁNY Tünde Bevezetés: Az elmúlt évtizedekben számos olyan immunmoduláns, illetve immunszuppresszív készítményt törzskönyveztek sclerosis multiplex (SM) kezelésére, amelyek megváltoztathatják az SM hosszú távú kimenetelét.