A Szalajka-patak a Bükk egyik leghangulatosabb és leglátványosabb vízfolyása mésztufagátakon lebucskázó vízeséseivel, duzzasztott erdei tavacskáival, a vizében élő rengeteg kecses pisztránggal, a patak felé hajoló égerfák árnyékában folyó kristálytiszta vizével. A csapadékra gyorsan reagáló karsztforrás azonban hirtelen drámaian meg tudja változtatni a völgy hangulatát. Így történt, hogy 1976 októberén több mint száz liter víz tört a felszínre másodpercenként a Szalajka-forrásból, ami zavaros áradattá változtatta a patakot, és vitt mindent, ami a Szalajka-völgyben útjában állt. Hasonló esetek megelőzésére alakították ki a Felső-tavat rögtön a forrás fakadása alatt, amit túránk egyből a vasútvégállomás felett érint is. Régen itt, a tározó felett, a forrás mellett szerpentinezett fel az ösvény az Istállós-kői-barlanghoz - azonban 2017 áprilisában a már lombjukat fakasztott fák ágára tapadt a későn érkezett hó, ami erdőrészleteket döntött ki a viharos széllel karöltve. Utunk folytatásához vissza kell sétálnunk a tározó gátjáig, ahol a ZΩ jelzés felkanyarodik az épen maradt erdőn keresztül a hegyoldalba, és a döntés szélén haladva kapaszkodik fel a Szalajka-forrás felé.
Beugrott, hogy korábban olvastam néhány túraleírást, amiben szó van a barlangban lakó peléről, amiről úgy sejtettem, hogy olyasmi, mint a Jégkorszak című rajzfilmben a folyton a makkját üldöző motkány. (A képen balra a mogyorós pele, forrás:) A fejlámpa a zsákban volt. Néhányszor rácsaptam a zsákra, majd vettem egy nagy levegőt és benyúltam lámpáért, felkészülve arra, hogy a táskában tűhegyes kis fogak várják az ujjaimat. Szerencsére a szalámis szendvics nem harapott, a pele meg eliszkolt valahová. Éjjel háromszor ébredtem még fel rá, de sajnos nem sikerült lefotóznom. Egyszer szegény a farakáson megcsúszhatott, mert a hang alapján lezúgott róla, és nagyot koppant a (már csak langyos) vaskályha lemezén. Hát, pelének lenni sem könnyű... Nem aludtam valami jól. A fiúk és Árpi hálózsákban durmoltak, de nekem a hátizsákok kapacitása miatt csak egy vékony huzat jutott. Hajnalban nagyon elkezdtem dideregni, ezért folyamatosan öltöztem. A reggel már bakancsban, kabátban, több pulóverben, és aláöltözetben talált a priccsen, de így is rohadtul fáztam.
A Szalajka völgye tömve volt emberekkel, leginkább egy sör-virslis majálisra emlékeztetett a hangulat. Sokan fellépcsőztek az Ősember-barlangig, hogy ott hónaljban átizzadt fehér ingben lihegve hangot adjanak csalódásuknak: "Ez az a híres barlang? ". Szerencsére a barlang utáni meredélynek kevesebben vágtak neki, azok is leálltak egy cigire száz méter után, hogy aztán visszaforduljanak. Valójában az Istállós-kői csúcsban nincs is semmi lélegzetelállító, egy közepes tisztás a hegy tetején, fakereszttel. De a lenti zűrzavar után egy olyan nyugodt oázist jelentett, hogy nem éreztem hiábavalónak a megmászását. Még abban az évben voltunk akkori barátnőmmel egy inkább wellness-jellegű barlangtúrán, amit leginkább az inspirált, hogy felfedeztem: van egy Büdös-Pest nevű barlang Lillafüredtől néhány kilométerre. Mivel Pesten lakom, egyszerűen ellenállhatatlan ingert éreztem, hogy megnézzem, milyen az, ha igazán büdös Pest. Kinéztem még négy másik barlangot a környéken, és szállást foglaltam a Lillafüred felett, a hegy tetején magában álló Fehérkőlápa turistaházba.
Az erdő is fiatalabb, kevésbé látványos, de az északi, északnyugati oldal némi árnyékot adhat a reggeli órákban ezen az izzasztó szakaszon. A lekerekedő hegytető jelzi, hogy közel vagyunk a csúcshoz, ahol váratlanul toppan elénk a lombsátorral körbevett erdei tisztás, ami a hegy legmagasabb pontja. Itt jobbra egy fakereszt, balra pedig a sziklás csúcs, ahol büszkén áll a hegy tetejét jelző faoszlop. A felírt 959 méteres magasság sokáig a hegység legmagasabb ismert pontja volt, amit azonban a modern, pontos műholdas mérések felülbíráltak. A hegységperemi kiszögellés mögött ugyanis az Istállós-kőtől alig pár száz méterre, a Szilvási-kőnek nevezett erdős hegytető másfél méterrel magasabbnak bizonyult. A tovább vezető utunk is erre halad, az Istállós-kő keleti gerincén, ami egy érdekes, hegytetői, lapos töbröt kerül. Az Istállós- és Szilvási-kő közötti nyeregbe érkezünk, ahol az eddig követett Z▲ jelzés lekanyarodik a déli oldalon. Ha meg akarjuk nézni a valódi legmagasabb pontot, akkor az északra leágazó S▲ jelzésen kell pár száz métert a nyeregből oldalazni.
11 Fátyol-vízesés, Fátyol-vízesésIndulj el északkeletre ezen gyalogút 2Gloriett-tisztásEddig: 0. 1 km| 2 percTovább egyenesen keletre ezen gyalogút 3Gloriett-tisztásEddig: 0. 2 km| 2 percTovább egyenesen délkeletre ezen gyalogút 4Gloriett-tisztásEddig: 0. 2 km| 4 percTovább egyenesen délkeletre ezen gyalogút 5Gloriett-tisztásEddig: 0. 3 km| 4 percTovább enyhén jobbra délre ezen gyalogút 6Felső-tóEddig: 0. 3 km| 5 percTovább enyhén balra északkeletre ezen gyalogút 7 Erdészeti kötélpálya egykori alsó állomása, Felső-tóEddig: 0. 4 km| 6 percTovább jobbra délkeletre ezen földút 8 Felső-tóEddig: 0. 5 km| 8 percTovább egyenesen délkeletre ezen földút 92Fodor Géza, Szalajka-forrás, Szalajka-forrás, Szalajka-forrásbarlangEddig: 0. 6 km| 9 percTovább balra északra ezen gyalogút 10Eddig: 0. 8 km| 12 percTovább jobbra délre ezen gyalogút 11Eddig: 1. 0 km| 16 percTovább egyenesen keletre ezen gyalogút 123Istállóskői-barlangEddig: 1. 1 km| 16 percTovább élesen balra nyugatra ezen gyalogút 13Eddig: 1.