Most is többször idézett versekbõl, különös vonzalma lehet irántuk. Így igaz, de vonzalmam általában az irodalom iránt van. A középiskolában nagyon megszerettem az irodalmat, jó tanárainknak is köszönhetõen. Az Édes Anyanyelvünk rádiósorozatot Lõrincze Lajos professzor indította el, hatan szerepeltünk benne felváltva, évtizedeken keresztül. Egy alkalommal 4, 5 percet lehetett felhasználni, ránk bízták, hogy mit mondtunk. Például Áprily Lajosnak a Tavasz a Házsongárdi temetõben címû gyönyörû versérõl 4, 5 perc alatt el lehetett mondani a lényeget. Miért kell stíluselemzés? Mert a vers mindig inplicit, tehát sok minden bele van rejtve, ezért explicitté kell tenni, vagyis meg kell magyarázni. Ismételten foglalkozott Márai Halotti beszédével. Az egyik tanulmányának a címe: Alakzatok Márai Sándor Halotti beszéd címû versében. Szinte minden szót külön értékelt, mint nyelvi alakzatot. Egyik munkájának az elõszavában meglepve olvastam, hogy már az ókorban is használták az alakzatokat. Bizony, már akkor éltek a szó-, illetve gondolatalakzatokkal.
A Márai-vers tele van az utóbbiakkal: Vörösmarty, Tompa Mihály, Radnóti, József Attila költeményeibõl vett idézetek, kifejezések tarkítják, ám akkor is teljes számunkra a vers, ha ezt nem vesszük észre. De mennyivel nagyobb a versélménye annak, aki mindezeket felismeri! Az elõbb Szenczi Molnár Albertrõl, a nagy református zsoltárköltõrõl szólt. A XVII. században õ is, valamint a jezsuita Pereszlényi Pál is írtak magyar nyelvtankönyvet, de latin nyelven. FEBRUÁR 33 Nos, Kazinczy a Fogságom naplójában a XIX. század elején leírta, hogy latinul tárgyaltak, tehát a latin még akkor is alkalmas volt a mindennapi beszédre, nem csak a hivatali érintkezésre, bár a különbözõ szakmák szókincsével nem rendelkezett. II. József ezért is akarta hivatalossá tenni a német nyelvet a latin helyett, de végül az utóbbi megmaradt egészen1844-ig, amikor a magyar lett a hivatalos nyelv az országban. Hála a nyelvújítóknak, mert akkorra már megalkották, és a közszokás is elfogadta a különbözõ szakterületek magyar szókincsét.
Igen jelentõs volt mérnöki tevékenysége, ami már külföldi tanulmányútjáról való hazatérése után 1910-ben azzal kezdõdött, hogy megalapította a Pattantyús-Ábrahám Géza és Társa céget, majd 1920-tól társként vett részt az Essõ és Társai cégben. A szakirodalmi tevékénységéhez sorolható az 1946-tól betöltött fôszerkesztõi szerepe a Magyar Technika folyóiratnál. A tanszéken természetesen nemcsak oktatói tevékenység folyt, hanem kutatói is. Ebbõl is kiemelkednek Pattantyús Tanár úr szárnylapátos vízgépekkel kapcsolatos kutatásai, különösen a kavitációra vonatkozóak. Pattantyús-Ábrahám Géza méltatása korlátozott lenne közéleti szereplésének bemutatása nélkül. Ebben is igazolást nyert szorgalma, sokoldalúsága és emberségén alapuló segítõkészsége. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet Választmánya tisztikarának 1934-37-ig volt tagja, 1941-tõl három évig volt az Egylet Gépészeti, Gyáripari és Elektrotechnikai Szakosztályának elnöke. Az Egyletnek a második világháborút követõ megszûnése után az 1949-ben megalakult Gépipari Tudomáyos Egyesület alelnöke lett.
Ez a szerkesztés sok idõt elvett. Magyarországi szerkesztõje volt a Párizsban megjelenõ Études Finno-Ougrienne-nek. A finnugorról szólva: ugye, már a múlt század elején kezdett egyértelmûvé válni, hogy a finnugor nyelvrokonság bizonyítható, de a faji rokonság nem. Ez így van. Sõt most a nyelvi rokonságot is sokan megkérdõjelezik, de én azt mondom, hogy a származtatás helyénvaló. Fõ bizonyítéknak két dolgot lehet mondani. Az egyiket meg is írtam: ez a hangsúlyozás, a hanglejtés azonossága, amit már a XIX. században is tudtak mind Helsinkiben, mind Budapesten. A másik tulajdonképpen még ennél is reálisabb: mindegyik finnugor nyelvben a birtokos jel (rag) a birtokot jelentõ fõnév végére kerül, míg a többi nyelvben általában egy külön szó jelzi ezt, a fõnév elõtt (házam enyém ház). Ugyanígy a birtokos szerkezet is azonos a finnugor nyelvekben, eltérõen más nyelvektõl (a kert kapuja kapuja a kertnek). Ez évszázadokon keresztül alakulhatott ki. Professzor úr egyik szerkesztõbizottsági tagja a Magyar Nyelv címû folyóiratnak, s gyakran szerepelt a nagyszerû Édes Anyanyelvünk rádiósorozatban, amíg az létezett, fõleg verselemzésekkel.