Tüskevár 1-8. rész Egy vakáció története elvenedik meg a regény lapjain, mégpedig egy olyan vakációé, amilyenről minden fiú álmodik. Két pesti diák -Tutajos és Bütyök – a Kis-Balaton sás- és nádrengetegében tölti a szünidőt, Matula Gergelyt, az öreg pákászt bízzák meg a fiúk nevelésével. Gergő bácsi, aki úgy ismeri a nádak, sások, tocsogók és tavak vadregényes vidékét, mint a tenyerét, szárnya alá veszi a városi gyerekeket, és kijáratja velük a természet és valóság nehéz, de sok örömet, igaz élményt tartogató nyári iskoláját. Halászat, vadászat, egy kis híján tragikus kimenetelű nyári vihar, a török időkbeli Tüskevár felfedezése, egy leheletfinoman bontakozó gyerekszerelem – csak úgy rohannak a napok. Mire a vakáció véget ér, a két fiút szinte kicserélték, búcsújuk a berektől fájó, de nem végleges: a téli szünidőben visszajönnek.
Szóval én HD TV-n néztem, de ez a felújított változat, és a restaruálásnak köszönhető finom részletek jelentették az újat, az új élményt. Mi más is jelenthette volna, ha különben az egészet kívülről fújod… Aztán meglepődve vettem észre a több jelenetben is belógó mikrofont (pld. :), vagy egy-két olyan részletet, amire nem emlékeztem, és ami, hmm talán nem egészen EU-kompatibilis: amikor például Tutajos lábbal teszi arrébb az ott lábatlankodó Csikaszt, finoman persze; – szinte hallom az állatvédők felhördülését, vagy az utolsó részben, mikor a szalvétába csomagolt uzsonnát elfogyasztván a göngyöleget kedélyes és magától értetődő mozdulattal hajítják ki a vonatablakon… És a környezetvédelem? És a meglőtt barna kánya, ami még élt mikor a csónakba emelték? A kánya a következő képen már élettelenül lóg a kunyhó (vagyis gunyhó) oldalán, szerencsére a közbül lévő jelenettől megkímélték a serdületlen ifjúságot. Vagy amikor hőseink régészkednek, de a nyári kánikulában kabátban és tarisznyával a vállukon kezdenek el vadul csákányozni-ásni… Nem volt senki ott a stábban, aki szólt volna, hogy kicsit lazítsanak már az öltözékükön?
Levél érkezik István bácsitól is, aki örül, hogy a fiú kezdi megszokni ezt az új életet. Közli azt is, hogy barátjáért le kell majd mennie a vasútállomásra, s ehhez bizony hajnali kettőkor kell majd felkelnie. Bütyök érkezése előtt Gyula és Matula rendet rak a kis kunyhóban, hogy tisztaság fogadja a fiút. Megérkezik Bütyök. A két fiú nagyon örül egymásnak. Egy vihar alkalmával a két fiú megfázik. Bütyök hamar felépül, de Tutajos annyira beteg lesz, hogy egy hétig csak fekszik, s orvos ápolja. Ez idő alatt ismeri meg Bütyök szerelmét, Katalint. A két fiú elhatározza, hogy a még rendelkezésre álló két hét alatt megkeresik a Tüskevárat, hátha kincsre lelnek. A Tüskevár keresése közben Bütyök egy árokba zuhan, Tutajos pedig Matulát hívja segítségül. Sikerül a fiút kiszedni a gödörből. Matulával megbeszélik a fiúk, hogy télen is visszajönnek, mert annyira jól érezték magukat. A búcsúzás senkinek sem könnyű. Hazaérkezésüket követően mindkét fiú szülei látják, hogy mennyire megemberesedtek a gyermekek – felnőtté váltak, igazi nyolcadikos fiúkká.
Az igaz, hogy a természetfilmes felvételek élethûbbek, szebbek lennének színesben, de az, hogy a Tüskevér fekete-fehér, ad hozzá valami plusz archaikus bájt, ahogy a régi fotók is fekete-fehérben az igaziak. Azt viszont már tényleg csak sajnálni lehet, hogy nem forgatták le rögtön utána ugyanezekkel a szereplõkkel a Téli berek-et is, ez bizony jóvátehetetlen mulasztás volt. 2013 dec. - 21:41:16 Tíz éves koromban kaptam a könyvet, amit azóta nagyon sokszor olvastam. A filmet késõbb láttam és kezdetektõl fogva az volt a véleményem, hogy ha a Lúdas Matyit és a Rákóczi hadnagyát lehet nézni színesben, akkor a Tüskevár fekete-fehér elkészítése alapvetõ hiba volt. Ezért azt gondoltam, hogy újra kellene csinálni az egészet, de már a Téli berek- el együtt. Sajnos volt benne egy pótolhatatlan karakter (gondolom, vágjátok, hogy nem István bácsi, vagy Kengyel). Természetesen a Matulát játszó Bánhidi László. Azért, ha van is pótolhatatlan karakter, valaki újra el tudja játszani a Matula szerepet. Van aki rosszul, van aki jól és van aki majdnem tökéletesen.