A rendkívül dekoratív, mosolygós anya kezében a műanyag lila kanál és a bébiételes üveg/tálka, a baba pedig boldogan ül és várja a falatot. Így néz ki a hozzátáplálás a reklámokban, ezt látjuk mindenhol, így ritkán jut eszünkbe megkérdőjelezni. De egyrészt ez a gyakorlatban nem mindig van így (főleg nem a kanalat vidáman váró babával), másrészt pedig érdemes feltenni a kérdést, hogy biztos, hogy csak így lehet? Biztos, hogy ez jó a babának vagy a szülőknek? A gyakorlat és a tudomány szerint nem feltétlen, hiszen a válogatósságtól a beszédfejlődési problémákig sok mindenhez hozzájárulhat. Vannak ilyen alaptézisnek elkönyvelt dolgok az életben, főleg a szülővé válás során, amelyeket készen kapunk, és annyira beleivódtak már a mindennapokba és a köztudatba, hogy legtöbb esetben meg sem kérdőjelezzük őket, hanem simán elfogadjuk létezésüket. Ilyen az, hogy ha gyerekünk születik, akkor "nem fogunk tudni aludni, utazni, edzeni, egészséges enni majd" (nem igaz), a várandósságot kötelező plusz kilókkal zárni (nem igaz), a babakocsi/babaétkészlet/babakaja a babakelengye kötelező része (nem igaz), vagy hogy a hozzátáplálás az úgy néz ki, hogy anya ül, kezében a pürés műanyag színes tál/üveg, a színes kiskanálon a pulykás-körtés-tökös püré, a baba pedig elfogadón nyitja a száját.
A mogyoró, mandula, a teljes kiőrlésű gabonák, a babfélék és a borsó, 1 éves kor után a szójából készült termékek (pl. tofu) például kiváló vasforrások. 5. Kérd dietetikus segítségét! Ha úgy látod, hogy aggodalomra ad okot gyermeked válogatása, kérd mihamarabb dietetikus segítségét! A húst következetesen visszautasító gyermekek esetében, ha nem megoldott a tejtermékek és a tojás fogyasztása sem, az alapanyagok gondos összeválogatása (komplettálás) válhat szükségessé, amelyhez mindenképpen dietetikus segítségére lesz szükséged. A komplettálás segítségével ugyanis az alapanyagokat úgy válogatják össze, hogy az az összes aminosavat megfelelő kombinációban tartalmazza. A húst nélkülöző, növényi alapú étrend is lehet kiegyensúlyozott, ám ehhez optimálisan kell, hogy tartalmazza a következőket: gyümölcsök, teljes kiőrlésű gabonák (vagy köretek) hüvelyesek leveles zöldségek olajos magvak gabonafélék növényi italok és tejhelyettesítők friss fűszernövények Ne feledd! A válogatás mögött előfordulhat, hogy valamilyen betegség húzódik meg, aminek felderítése mindenképpen orvosi feladat!
Ki gondolt már bele abba, hogy nem, egyáltalán nem kötelező sem pürésíteni, sem kanállal etetni a babát? Hogy nem kell, hogy a hozzátáplálás egy nyűg legyen (akár a pürésítéssel, akár a külön főzőcskével, a méricskéléssel, külön etetéssel vagy a szájzáras babával történő harccal)? Hogy lehet úgy is, hogy a baba a hozzátáplálás kezdetétől becsatlakozik a családi étkezésekbe, önállóan eszik és azt, amit az egészségtudatosan étkező család többi tagja? És ha azt mondom, hogy nemcsak nem kötelező pürésíteni, de számos pozitív hatása lehet kutatások szerint annak, ha kihagyjuk az etetést és a bébiételeket? Megfordítom: negatív hatása lehet a pürékkel történő etetésnek egyes tanulmányok szerint. Amelyekből sajnos meglehetősen kevés van, hiszen a legfurcsább az egészben, hogy még a témát kutatót is mint alapaxiómát kezelik a pürét/kanalas etetést. Pedig nem az – szerencsére ezt ma már egyre több nemzet hozzátáplálási ajánlása ismeri fel, és megy el abba az irányba, hogy az érettség jelei után kezdett hozzátáplálás esetén felesleges a püré, de ha esetleg azzal is kezdenénk, akkor is minél hamarabb kezdjünk el más textúrákat adni, és akkor is hagyjuk, hogy a baba belenyúljon a pürébe és megfogja a kanalat.
Nincs a fejemben lista arról, hogy a gyerekem mit enne meg. Azt főzök, amit enni akarok, és ha a gyerek nem akarja megkóstolni, mint például egyik este a rakott tököt kolbásszal, ott volt az étel mellett a fokhagymás kenyér is a tányéron, illetve répa a salátából, és tettem pár szelet almát is mindenki tányérjára. Talán megkóstolja, talán meg csak a huszadik alkalomra fogja megkóstolni, de ezzel egy időben, én élvezem a vacsorámat, a kisebbik fiam meg megeszi a kolbászt és a tököt és így nem megy kárba semmi. Ez az eljárás teljesen kiküszöböli a harcot, hogy rávegyük a gyereket az evésre, plusz, lehetővé teszi a gyereknek, hogy figyelmet fordítson szervezetére, hogy mikor érzi magát jóllakottnak. Így derült ki, hogy a fiam nem igazán eszik sokat vacsorára, teljesen mindegy, hogy mit teszek elé az asztalra. Egyszerűen csak nem éhes már kora este. Úgyhogy megpróbálom a korábbi étkezésekbe tápláló ételek kerüljenek, így nem aggódom a vacsora miatt. Természetesen, ez nem a tökéletes megoldás.
És őszintén, mekkora az élvezhetősége egy felnőtt ember szerint az almás-tökös pulykapürének (mind küllemre, mind ízben)? Miért érdemelne kevésbé élvezhető fogásokat egy pici baba, mint mi? Arról nem is beszélve, hogy ma már kutatások és más nemzetközi ajánlások is kimondják, hogy ha túl későn (8- hó) után találkozik a baba először másfajta textúrával, akkor az nagyban megnöveli a későbbi táplálási problémák (pl. válogatósság) megjelenésének esélyét - ezért is káros és nevetséges a hazai ajánlás a 10 hójával (meg a 10-12 hósan javasolt önálló kanalazással). 4. Egészségügyi megfontolások A pürésítés nemcsak az ételek kinézetét, állagát, ízét (és élvezeti értékét) változtatja meg, de a sejtszerkezetet is. Így egyrészt növeli a viszkozitását, az ilyen ételeket viszont sokkal nehezebb szájon belül kezelni, azaz nem a legmegfelelőbbek a babák számára. Ráadásul nem segíti a rágásra (falatkákra) való áttérést sem, hiszen a püréken nincs mit rágni. Azaz a rágó mozdulatok hiánya (abban a korban, amikor szükség lenne rá, hiszen képesek ugye egyedül enni és rágni 6-7 hónaposan is) további fejlődési problémákhoz vezethetnek.
A Huffposton találtuk Leigh Anderson egyik írását, amiről úgy gondoltuk, hogy a legtöbb anyukát érdekelheti -- aki azzal küzd, hogy a gyereke nem hajlandó semmit megenni. Szóval ha elege van a sok könyörgésből, a "játékos" etetésből, és abból, hogy gyereke hülyét csinál önből, olvassa el hogy mit tanácsol egy anyuka, akinek arannyá változott az élete, miután rátalált egy nagyon hasznos rendszerre. Sikeresen abszolválta mind a két gyermekénél, és ma már nyugodtan eheti meg vacsoráját úgy, hogy közben nem azt lesi, hogy a gyerek evett-e egyáltalán valamit. Tényleg hasznos írás, és így talán nem fog többet aggódni azon, hogy a gyereke nem eszik semmit vacsorára. "Amikor az idősebbik fiam 18 hónapos volt, egyszerűen nem evett meg semmit, amit elé tettem. Elutasította a zöldséget és a gyümölcsöt is. Folyamatosan válogatott, és csak a szekrényre mutogatott, amiben a kekszek és a kenyér volt. Úgy éreztem, mintha egy "Vikinget" etetnék - nem kell más, csak egy hordó sör, meg a skorbut. Kétségbeesésemben, a rántottába és a smoothiek-ba zöldséget rejtettem, plusz rohangáltam utána a házban egy kanál borsóval.
). 6. Átadja a kontrollt és az irányítást a szülőnek A kanállal történő etetés nem törvényszerűen, de sokkal inkább magával tudja hozni a túlzott szülői kontrollt (mint az, ha hagyjuk a babát önállóan enni). Nagyobb a kísértés arra, hogy a szülő kontrollálja a mennyiséget, az ételválasztást, a tempót és hát az "itt repül a kismadaras" elszomorító mutatványok sem szoktak önálló étkezés hagyása mellett megtörténni, ugye. A kanállal történő etetés során a szülői kontroll nagy(obb), a baba is sokkal inkább átcsúszik egy passzív szerepkörbe, közös étkezés helyett etetés történik. A túlzott szülői nyomásgyakorlás (pl. mennyiségi evés erőltetése akár figyelemeltereléssel mint mesefilm, ittrepülakismadár és társai) csökkenti a baba saját éhség-teltségérzetének kialakulását, magasabb így a kockázata nemcsak a túlzott súlygyarapodásnak (nem véletlen találta egy kutatás azt, hogy a hagyományosan hozzátáplálást baba között több a "túlsúlyos"), de a DOR (Division of Responsibility in Feeding) felborulásának is, amely Ellyn Satter szerint minden táplálási probléma mögött megfigyelhető.
Arról nem is beszélve, hogy a túl gyorsan lenyelhető kalóriatartalmú ételek/italok túlzott súlygyarapodáshoz is vezethetnek, hiszen a rágásnak fontos szerepe van az éhség csillapításában. És kutatások szerint vezetnek is problémákhoz: a hagyományosan hozzátáplálást babáknál sokkal (2x) magasabb a túlsúlyosak aránya, míg a BLW-s babák között magasabb a normális súlyúak aránya (Gomez et al). Ehhez hozzájárulhat az is, hogy a pürékben található cukrok a "szabad cukrok" kategóriába esik. A WHO meghatározása szerint "szabad cukroknak" éppen azokat a cukrokat tekinthetjük, amelyeknek a szerkezetét meg/lebontják – így nemcsak a hozzáadott cukrok kerülendők 2 éves kor alatt teljes mértékben (amelyek egy csomó 4-6-8 hónapos babáknak marketingelt ételben is benne van), de ugyanígy emiatt bizony a gyümölcslevek és a pürék is. A szabad cukrok kutatások szerint nemcsak túlzott súlygyarapodáshoz vezethetnek, de fogproblémákhoz, megváltozott ételpreferenciákhoz, emésztési problémákhoz, és növelik a későbbiek során a diabétesz és a kardiovaszkuláris betegségek megjelenésének kockázatát.
Már így is idiótának éreztem magam. Eszem ágában sem volt folytatni ezt az utat, vagy még lejjebbre menni egy 6 évessel, 10 évessel, vagy akár egy Isten ments, tinédzserrel. Valahogy belebotlottam Ellyn Satter, "Child of Mine:Feeding with love and Good Sense" című könyvébe, és a szó szoros értelmében ez egy sorsfordító olvasmány volt. Satter, bejegyzett dietetikus, táplálkozási és a családi terapeuta, aki a felelősség megosztást népszerűsíti étkezés terén: a szülő eldönti, hogy mikor, mit, hol egyen a gyerek, aztán a gyerek eldönti, hogy mennyit akar enni. És ez úgy működött, mint a karikacsapás -- úgy tűnt el a dráma vacsora alatt, mint ahogyan a lufiból a levegő. Megcsináltam az ételt, a gyerek elé raktam, és annyit evett, amennyit akart, én meg egy szót sem szóltam. Nincsen másik opció, és ezt már ő is nagyon jól megtanulta a két év alatt. A fiam majdnem öt éves most. Még mindig jobban kedveli a húst és a kenyeret, mint például a gyümölcsöt vagy a zöldséget, de mivel leálltam az erőltetéssel meg az alkudozással, már több zöldséget megkóstolt önként, mint amennyit valaha gondoltam volna.