A visszaemlékezés írója nemcsak a Horthy-éra politikai rendőrségének egyik jelentékeny, az illegális kommunista pártról rengeteg információval bíró figurája volt, hanem az 1945 utáni állambiztonsági szervek foglya is. Éppen ezért sorainak lejegyzésében a fizikai és lelki kényszer hatása nem volt elhanyagolható, s ez egyrészt jelentősen megkülönbözteti a munkásmozgalmi visszaemlékezések készítőitől, vagy éppen Hetényitől, másrészt pedig komoly forráskritika tárgyává is kell tennünk írását. Az egykori detektív felügyelő hivatali munkáján keresztül, a szemtanú hitelességével mutatja be a korabeli munkásmozgalmi szerveződések elleni nyomozásokat. Feljegyzései az új állambiztonság számára egyfajta tanulmányt jelentettek a két világháború közötti politikai rendvédelem működéséről és az azt irányító autoritárius rendszer államvédelmi koncepcióiról, a nyomozások során használt operatív erők, eszközök és módszerek alkalmazásáról. Ahhoz, hogy megértsük a visszaemlékezés során leírtakat először röviden át kell tekintenünk a Horthy-rendszer politikai rendőrsége és a baloldali munkásmozgalom között létrejött többszintű kapcsolatrendszert.
Az Ökrös-csoportban jó baráti viszonyba kerültem az ugyancsak oda beosztott dr. Hivessy Jenő, dr. Gyuricza János, 59 Hutyra Viktor, 60 Temesi Béla61 detektívekkel. Hivessy Jenő beszélte el nekem egy alkalommal, hogy a politikai nyomozócsoport besúgók híján tulajdonképpen Hain Péter 62 és az ő berlini munkájából élősködik. Bauer ugyanis kiküldte a bűnügyi osztályon dolgozó Hain Péterrel őt, Martinidesz Ödön 63 és Ruth Pál64 detektíveket Berlinbe, hogy a Magyarországról oda emigrált kommunistákat figyeljék meg, magyarországi kapcsolataikat derítsék fel, s szerezzenek be adatokat, a magyarországi szervezkedéssel kapcsolatos terveikről. Mint mondotta Hivessy, Berlinben székelt a magyar szekció, Ágoston Péterrel65 az élen. Kilenc hónapon át figyelték a berlini szociáldemokrata kormány támogatását élvező magyar kommunistákat, amikor is végül egy vasárnapi napon, betörtek a magyar szekció irodájába, ott minden iratot felpakoltak, s az írógéppel együtt a magyar követségre szállították, [a]honnan az egész anyag Budapestre került Bauer kezéhez.
Részt vett az I. világháborúban, majd a Kispesti Rendőrkapitányság beosztottja lett. 1924-től a főkapitányság politikai nyomozó főcsoportjának tagja, kapitányi rendfokozatban Hetényi Imre helyettese. 1938-ban rövid ideig eltávolították az osztály éléről, de 1939 elejétől főtanácsosként – dr. Kálnay Gyula főkapitányhelyettes névleges vezetése mellett – egészen az ország német megszállásáig irányítója maradt a rendőrség hatáskörébe tartozó politikai ügyeknek. Konzervatív-liberális felfogása és lojalitása a kormányzóhoz, valamint angolszász orientációja egyaránt alkalmassá tette a baloldali és a szélsőjobboldali mozgalmak (németbarát politikai körök) elleni nyomozások irányítására. A háború alatt főkapitányhelyettesi rendfokozattal a rendőrség politikai hírszerző szolgálatának vezetője. március 21-én a német SD (Sicherheitsdienst – Biztonsági Szolgálat) letartóztatta, majd a flossenburgi koncentrációs táborba hurcolta. 1945-ben az USA 7. hadseregének magyar származású elhárító tisztje, Himler Márton ezredes mellett a magyar háborús bűnösök felkutatásában segédkezett, majd együtt működött az amerikai katonai biztonsági szervekkel is.
A kommunista fronton észlelt szélcsenddel egyidőben kezdtek mozgolódni a nyilasok. A jobboldali illegális mozgalmakkal a politikai osztály egy detektív csoportja foglalkozott, a Rétlaki-csoport. Ebben az időben kezdte Hetényi a csoportot erősíteni. Első komoly megmozdulásuk talán, az Abbázia kávéházi botrány volt, ezt követte a szocdem párthelyiségek megrohanása, verekedések kezdeményezése. Kémeri Nagy Imre130 igen gyakran került be hozzánk, mint előállított, de komolyabb baja nem lett. Bár Hetényi határozottan nagy igyekezettel iparkodott csírájában elfojtani a jobboldali illegális törekvéseket, azok azonban mind nagyobb merészséggel és erőszakossággal adtak magukról életjelet. Hetényit e munkájában teljes készséggel segítette Sombor. Amint én láttam a dolgokat, itt került szembe Hain Hetényivel és Somborral. Persze az ellentét nem volt nyílt, mert Hetényiék nem is sejtették, hogy Hain a jobboldal elleni munkájukban nem ért velük együtt. Hain ebben az időben kezdett orientálódni a katonatisztek felé, kereste azok társaságát, majd összebarátkozott Hubayval.
Jóval ezen időket megelőzően zajlottak le dr. Sándor Pál, 119 dr. Schönstein120 (talán László) és társai ellen a figyelések és nyomozások. Nevezetteket az illegális párt legálisan élő és dolgozó propaganda szerveként kerültek gyanúba – nem ok nélkül. Kétségtelen voltak kapcsolataik az illegális párthoz, de ezt bizonyítani nem tudtuk. Az ügyészség is csak 1-2 cikküket inkriminálta, s emelt ellenük vádat. Ha jól emlékszem velük kapcsolatos figyeltük, illetve akartuk figyelni, az akkor talán már illegalitásban élő Tamás Aladárt, 121 akiről Hain valahonnan annyit megtudott, hogy a 62-es postahivatal körúti oldalán kifüggesztett repülő-postaládába levelet kell bedobnia. Hetekig figyeltük a postaládát, de nem emlékszem, hogy valamelyest eredményt értünk volna el. Sándor és dr. Schönstein a továbbiakban többször kerültek preventív előállításra. A biatorbágyi vasúti híd felrobbantása adott a továbbiakban hivatalunknak sok munkát. Én magam az ügyben nem dolgoztam, mert a kormányzó kenderesi és gödöllői tartózkodásának időtartamára személybiztonsági szolgálatra (4 hónapon át) a kormányzósági detektív-kirendeltséghez vezényeltettem.
Ezek után felaprítja a zöldpaprikát, és beleteszi egy kis edénybe, hogy bármikor bevethető legyen. Most teszi oda a bográcsot a benne lapuló szalonnaszeletekkel, és közepes tűzön gusztusos *kakastaréjokat* süt ki belőlük. Ezeket kiszedi, és tányérra teszi. Minden bográcsolásnál van olyan, aki még aznap nem evett, az csippentsen egyet a szalonnából egy karéj kenyérrel, igyon meg rá egy pohár bort, és rögtön szebbnek látja a világot. De kevesen is tudnak ellenállni a sült szalonna csábításának, így az eredetileg díszítésre szánt kakastaréjok hamar elfogynak. A Kapitánynak csak egy dolga van: éberen őrködni a paprika-paradicsom fölött, nehogy a csipegetők elprivatizálják a bográcsbavalót… A hagymára nem kell ügyelnie, mivel azt belezúdítja a bográcsba a szalonnazsírra, és ugyancsak közepes tűzön sűrűn megkeverve világossárgára süti. Az üveges még nem jó, mert nem indult meg a karamellizálódás folyamata, a barnásra (túl)sütött hagyma pedig nem oldódik föl a szaftban. Amikor a hagyma már üveges, beleveti a zöldpaprikát (már csak a paradicsomot kell szemmel tartani), és ha nem követett el hibát, azonnal meglegyinti orrát a sülő paprika kellemes illata.
Elkészítés: Minden igazi bográcsolás részletes receptleírása ott kezdődik, hogy rakj tüzet. Sokan elkövetik a hibát, hogy először felállítják a bográcsot, megrakják alatta a tüzet, és innét van két lehetőségük: 1. Jól választották meg a száraz fát, így a lángok magasra felcsapva azonnal túlhevítik a bográcsot és az állványt. 2. Nedves fát választottak, és a szerencsétlen szakácsjelölt könnyező szemekkel küzdhet a heveny füstmérgezés tünetei ellen. Tehát fellobban a tűz, és mint lámpa fénye az éjjeli lepkéket, odavonzza a bográcsolás résztvevőit. Ezt a Kapitány gátlástalanul kihasználja, az egyikre rábízza a hagyma pucolását, a másikra a paprikát és paradicsomot megmosás céljából (ugye akartok enni), a többit pedig elküldi fát gyűjteni a meglévő halomhoz (úgyis kell még). Ő maga pedig nekilát, hogy centis csíkokra vágja a szalonnát, amit még ujjnyi távolságra bevagdos, majd a bográcsba teszi. Felkockázza a hagymát, előkészíti egy kis tálba, majd a felszabaduló két munkaerőt rászabadítja a mit sem sejtő krumplira, ugyan hámozzák meg, rémséges fenyegetéseket helyezve kilátásba, ha megpróbálnák felvágni.
Akkor elovettek a 70-es evekben meg renault licensz alapu autot a garazsbol aminek az alja meg a legelejen inoxbol lett legyartva es meg mai napig is akadnak olyan peldanyok amin nagyitoval keresed a hibat. PostPosted: Mon Oct 18, 2010 11:20 am INFERNO az injektorok tudják a takarék elektronika üzemmódot? Csak úgy kíváncsiságból kérdem. Top