Névnapok Gedeon, Leó, Dániel, Sámuel, Hajna, Lajos, Ferenc, Bendegúz, Leon 210 éve 209 éve 157 éve 141 éve 122 éve 119 éve 115 éve 109 éve 99 éve 86 éve A Színművészeti Főiskola elvégzése után 1973-tól a Madách Színház tagja, majd 1980-tól a Várszínház, 1982-től a Nemzeti Színház színésze. A Kuckó című gyerekműsor első házigazdája. Szívelégtelenségben hunyt el, 41 éves korában.
színházi bemutatója Dömölky János rendezésében Szemes Mari előadásában Bizonyára sokan vannak akik [... ] otthont számára Dömölky Jánost és Szemes Marit arra kértem tájékoztassák olvasóinkat arról [... ] alakját a legmedeiaibb magyar színésznő Szemes Mari személyesítse meg a színpadon Szemes Mari Az a tény hogy Göncz [... ] Napló, 1988. december (Veszprém, 44. szám) 97. 1988-12-11 / 295. szám Meghalt Szemes Mari Mély megrendüléssel tudatjuk hogy a [... ] Zalai Hírlap, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám) 98. 1992-02-07 / 32. szám Egy magyar Médea Szemes Mari Hétfőn a magyar televízió egyes [... ] hősnő Jászóné Deák Magdolna alakítójaként Szemes Marit képünkön csodálhatjuk meg Kossuth 8 [... ] Ország-Világ, 1965. január-június (9. szám) 99. 1965-03-10 / 10. ] aKár a benzinért címűt amelyben Szemes Mari játssza kedvesen mulatságosan Balognét a [... ] mint tíz esztendejea pályán lévő Szemes Mari életébe egyéniségének közegébe Anagy osztályúban [... ] hát reggelig vitatkoztak a sötétben Szemes Mari a Főiskoláról Szegedre került ahol [... ] magát immár egyformán otthon érző Szemes Mari legigazibb szerelme a színház Ezen [... ] Film Színház Muzsika, 1983. január-júnus (27. szám) 100.
Egészen belül tudott kotorászni az ember lelkében, mert eltalálta. Ugyanakkor nagyon erős formakészsége volt. Mindent nagyon pontosan tudott, és ragaszkodott gesztusokhoz, hangsúlyokhoz, tekintetekhez, ami - miután abszolút kezdők voltunk - talán még simábban ment, mint gyakorlott színészeknél, tehát tudás híján mi alávetettük magunkat mindannak, amit formában kért, de mámorító volt fölfedezni - ez is később történt -, hogy ezen a kötöttségen belül az önkifejezésnek hihetetlen szabadsága van. Megszabta, hogy az a gesztus pontosan milyen legyen, a tekintet milyen legyen, mikor lépjen be az ember, a ritmusa milyen legyen. Ez látszólag rabság, mert ezt teljesíteni kell. De ez a forma képviselt valamit, ez tartást adott, a rendezői koncepció része volt, de azon belül már én voltam. Tehát engem nem gátolt sohasem az, hogy így vagy úgy kérte, mert azt teljesítettem, de az még csak egy része a dolognak, azt meg kellett tölteni azzal a tartalommal, amit viszont én adtam hozzá. És ez a jogosítvány, amit így kaptunk, tulajdonképpen a szabadságot is jelentette.