↑ (in) " FBI Star Missy Peregrym Husband and Tom Oakley Welcome a Baby Boy 'Into This (Crazy) World" ' a oldalon (elérhető: 2020. augusztus 30. ) ↑ (in) " Missy Peregrym Awards " az oldalon Külső linkek Audiovizuális források:Allocin Cine-Resources (en) Allmovie (en) Amerikai Filmintézet (en) Brit Filmintézet (en) Az internetes filmadatbázis en) Metakritikus (en) Korhadt paradicsom
Végül, az 161-ban tartott Lancaster-i per anyagában is szerepel jónéhány familiáris, akik akaratuk szerint tudtak eltûnni és újra megjelenni, és különféle bájolásokra tanították a boszorkányokat. Ezek a familiárisok általában maguk választották ki tulajdonosukat, azzal, hogy megjelentek elõttük. Így például egy szellem barna kutya alakjában Elizabeth Device elõtt mutatkozott, majd késõbb fiát, James-t kezdte el kísérgetni, aki végülis elfogadta és elnevezte a kutyát Dandy-nek. Néhányan vallomásuk szerint nem akarták elfogadni a szellemet, mint például a St. Osyth-ban megvádolt Elizabeth Bennet, akit egy fekete kutya választott magának. A kutya megfogta az asszonyt a kabátjánál fogva, és szorosan tartotta, hogy az nem tudott mozdulni két órán át, így kérte arra, hogy vigye magával. Elizabeth visszautasította, ennek ellemére a kutya a következõ napon a házához ment, és megpróbálta megölni azzal, hogy belöki a sütõbe. Érdemes megfigyelni, hogy a legtöbb vallomás szerint nem a boszorkány adta a nevet a familiárisnak.
A többiekrõl a bátor boszorkányvadász csak annyit mondott, hogy "olyanok vótak mit semminõ halandó nem tud kitanáni". Egy évvel késõbb, ismét Chelmsford lett a boszorkányvadászatok fõ színtere. 1645-ben Rebecca West azt vallotta Benefield és Goodwin anyóról, hogy az asszonyokat számos, különbözõ alakban megjelenõ imp kísérte. Legtöbbször kiscicaként jelentek meg. Benefield anyó a vallomás szerint azt mondta Rebeccának, hogy ezek az õ gyermekei, akiket Anglia legjóképûbb férfija nemzett neki. Meribell Bedford azt vallotta, hogy egy Meribell nevû, "fekete dolog" szívta ki a vérét, és késztette arra, hogy aláírja a Sátánnal kötött szövetséget. Azután még négy másik familiáris érkezett: egy Tib nevû õz, egy Tom nevû cserebogár, egy Joane nevû pók és egy Nann nevezetû darázs. Alice Wright szintén négy familiárisról beszélt, kettõ fiatal fiú alakjában jelent meg, egy bárányként, egy pedig szürke héjaként. Az állatok egyre változatosabbá váltak: Ellen Greenliefe-nek egy patkánya, egy vakondja és egy egere volt, az özvegy Anne Cricke egy Harrle nevû fecskét, és két, vöröses egeret birtokolt, akik neve Jack és Will volt, ezek hetente kétszer szoptak vért a testébõl.
A Petronella-t kivégezték a bűncselekmény miatt, míg William-t, akit visszafogadtak, napi három tömegre ítélték, valamint egy évig szegények gondozására és etetésé Marie Catherine Laveau voodoo papnő volt az 1800-as évek végén, New Orleans-ban. Ő és lánya. Marie Catherine Laveau II. Nagy követést kapott mind a fekete, mind a fehérek hívõibõl. 1874-ben 12 000 követő gyűlt össze a Pontchartrain-tó partján, hogy megnézze a lánya legendás rítusát a Szent János estéjén. Vegyes faji örökségként, egyharmad indián, egyharmad afro-amerikai és egyharmad francia kreol formájában, mind az anyát, mind a lányát üdvözlettel voodoo királynőként üdvözölté Malin Matsdotter volt az egyik utolsó, akit kivégeztek Svédország nagy boszorkányvadászatán, amelyet a Nagy Zajnak hívtak. A saját lányait azzal vádolta, hogy megsértették lányaikat azért, hogy unokáikat a fekete szombatra vitték, és Malin szilárdan fenntartotta ártatlanságát. A svéd hagyomány szerint az elítélt boszorkányok az égés előtt kivégzésre kerültek, ám Malin makacs ragaszkodása ártatlanságához úgy tűnik, hogy felcsapta a hatóságok haragját.