A film különleges hangulatú, fontos alkotás. Egészen a végéig tulajdonképpen nézhető. A végét azonban úgy elrontja Suleiman, ahogy csak lehet. Ugyanis elhatalmasodik rajta a nemzeti érzés. Izraeli kommandósok gyakorolnak, arab humuszos céltáblákra lőnek célba. De az utolsót, a legvégsőkig kitartót és életben lévőt nem tudják kilőni, s az nemcsak hogy – Krisztusként – emelkedik fel a levegőbe, hanem visszasugározza a kapott golyókat, melyektől hullanak az izraeliek, mint a legyek. Feltűnik a palesztin zászló is, az utolsó nindzsa Palesztina/Izrael pajzsával védi magát. Felrobbantja az izraeli helikoptert is. A konklúzió mentes minden kétértelműségtől: nincs "megbékélés", harc van, a végsőkig. Magányos, originale arab hős a technicizált, tömeges izraeli/ nyugati világgal szemben. A jelenet látószögét Nicolae Ceausescu, Kim Ir-Szen, Hitler és Sztálin is magáénak vallhatná, így nem több, mint primitív palesztin propaganda. "Ők rosszak, mi jók vagyunk. " Ezt a látószöget már ismerjük és unjuk.
Kiderül, hogy barátja nemcsak a babákat használja a heroinszállítás eszközeként, hanem titokban nindzsa is. Néhány kiváló harcjelenet következik, és a tetőtéri utolsó küzdelem különösen izgalmas. 11. III. Ninja: Az uralomEz a film a természetfeletti és az akciófilmek furcsa keveréke, de ez a kombináció működik. Az aerobikoktatót egy halott ninja szelleme szállja meg, aki bosszút akar állni. A nő testét használja gyilkolásra. Csak egy ember segíthet a nőnek helyzetéből, és ez egy jó ninja, akit Sho Kosugi játszik. Ez a film 1984-ben jelent meg. 12. Ninja vs. Shaolin gárdák1984-ben megjelent a "Ninja vs. Shaolin Guards" is. Shaolin-szerzetesek csoportját vadászták nindzsák, zombik, gengszterek, és néhány srác, aki íjat és nyílot cipelt. Van néhány elképesztő harci jelenet a szerzetesek és a nindzsák között. A temetőben van egy jelenet, ahol a szerzetesek bohócként öltözve harcolnak. Míg egyesek szerint ez minden idők egyik legjobb ninja-filmje, mások kritizálták a filmet, mert túl sok komédia volt ahhoz, hogy valódi ninja-film legyen belőle.
A főhős végighajt az orientális "Bahnhofstrassé"-n, s míg mindenkit üdvözöl, mindenkire van egy keresetlen megjegyzése. Valakit négyen agyonvernek, aztán kiderül, nem ember, hanem kígyó volt a delikvens. De végig az első verziót hisszük. Néha gyújtóbombákat dobnak be egy házba. Talán azért, mert "kollaborál" az izraeliekkel? Nem tudjuk, csak sejtjük. Csupa-csupa elfojtott agresszió, ki nem élt vágy, meghiúsult remény. A beszéd nem a képet tükrözi, a mondanivaló a szomorú tekintetekben lakozik. Háttérként fantasztikus zenék szólnak. Minden hiteles, ám minden remény "kárba veszett". Az izraeliek katonák és rendőrök. Azt gondolom, hogy palesztin szemszögből nézve ez legitim ábrázolási mód, mivel nagy részük tényleg a hatóság formájában találkozik az izraeli zsidókkal. A katonai ellenőrző pontok megalázó kellemetlensége szintén az élet hozománya, nem a PFSZ "KB Propagandaosztálya" találta ki, bár itt összemossák az izraeli és a területeken élő arabok helyzetét. Suleiman egyébként palesztin mítoszokat is kifiguráz azzal, hogy az "öngyilkos robbantó" figuráját egy szexbombába "helyezi", akinek léptei nyomán robbannak fel a katonák.