A sok felírt szövegtől pontosan nem látható, hogy a 950 métert jelző vastag szintvonal felett látható két szintvonal töredék, csak szakaszos segédvonale vagy teljes szintvonal. Az Istállóskőerőse csúcsától, a térképen névtelen, de a mi kataszterezési használatunkban KETTŐSBÉRCnek nevezett kiemelkedés északi csúcsa 55o irányban, 500 méter légvonalbeli távolságban látható. A feltüntetett magasság 958, 2 méter. A szintvonalak itt a 950 méteres vastag felett egy szaggatott segédvonalból és egy folyamatos vonalból állnak, ami megfelel a felírt magasságnak. A KETTŐSBÉRC déli csúcsa azonban, a terepen is láthatóan magasabb valamivel a 150 méterre lévő északi csúcstól. Ezen a térképen nincs kiírva a szintmagasság számmal, de a szintvonalak a 950 méteres vastag vonal felett egy kis szakaszon feltüntetett segédvonalból és két körbezárt vékony (5 méteres szintet jelölő) vonalból állnak. A Barlangtani Intézet által rendelkezésünkre bocsátott térképmásolaton valakinek a kézírásával ott volt egy szám a margóra írva: "960, 0" (a felíró valószínűleg Hazslinszki Tamás, aki az 1982ben végzett barlangkataszterezések vezetője volt).
térképén van egy Szilvásikő felírás (erre már Pocik Viktor is felhívta a figyelmünket) a Fakútnyak (908, 5m) és a Kerétetsár (904, 1m) közötti vonulatra írva. Ebbe beleesik az Istállóskőerőse, a Kettősbérc mindkét csúcsa és a Tányérosteberbérce (942, 9m) is. Mivel ezen a térképen az Istállóskőerőse nem szerepel, ezért valószínű, hogy az elnevezést az egész vonulatra értették. Az új elnevezések szerint az Istállóskőerőse külön nevet kapott, a Kettősbérc két, egymástól jól elkülönülő magaslata pedig csak együtt lett jegyezve, ezért javasoljuk, hogy a Kettősbérc északi csúcsára, mint a Bükk legmagasabb pontjára használjuk ezentúl a Szilvásikő elnevezést. Az elnevezésekkel kapcsolatban még egy név van itt, amit helyre kellene illeszteni, ez az Istállóskő. Nevét a barlangról kapta: az a kő (szikla, vagy sziklagerinc) amiben az istálló – vagyis a barlang – található. Ez a sziklagerinc a Balog Miklósvölgytől húzódik az Istállóskői(Ősember) barlangig. Az "erőse" a földrajzi nevekben, valamihez kapcsolódó, meredek, nehezen járható, jelentős méretű egységet jelent.
Előbbieknek a vízhozama igen csekély, alig néhány liter percenként. A rétegforrások mellett viszonylag jelentősek még a vulkanit és radiolarit kőzetekből fakadó hasadékforrások vízhozamai, melyek akár a 200 l/p-et is elérik. Egyesek kisebb hegyvidéki létesítmények (erdészházak, turistaházak, kisebb üdülők) vízellátására is alkalmasak (Hármaskút, Csurgó, Bánkút, Sebesvíz stb. ). Természetesen legjelentősebbek a mészkőből fakadó karsztforrások, melyek akár több 10 km2-es vízgyűjtőről nyerik vizüket. A karsztforrások zöme a hegységperemen fakad, de a hegységet ketté osztó Szinva- és Garadna-völgyben is jelentős források találhatók, a helyi erózióbázishoz kötődve. Ezek vízhozama a több ezer litert is eléri percenként. A legnagyobbak Miskolc-Tapolcán és Egerben találhatók. A miskolc-tapolcai hidegforrások átlagos hozama - a mesterséges vízkivételeket megelőzően - meghaladta a 40 000 l/p-et (IZÁPY GÁBOR - SÁRVÁRY ISTVÁN 1993a), a 30 °C-os meleg ág vízhozama pedig a 15 000 l/p-et. Az ugyancsak 30 °C-os egri források vízhozama egykor szintén 15.
A Bükk Magyarországon a legek hegysége. A hegység nevét leggyakoribb fájáról, a bükkről kapta, amely itt közel 100 ezer hektáron terül el, és amelyet ezzel Magyarország legnagyobb összefüggő erdőségeként tartanak számon. A Bükk Magyarország legmagasabb átlagmagasságú hegysége (50db csúcsa emelkedik 900 méter felé). A 100 legmagasabb csúcsából 59 a Bükkben található! A legtöbb (>1000) ismert barlang itt található. A legtöbb forrással is ez a hegység rendelkezik. Legmagasabb csúcsa a 960. 8 méter magas Szilvási-kő. A második legmagasabb csúcsa a Kettős-bérc északi csúcsa 958. 2 méter, a harmadik pedig az Istállós-kő 958. 1 méterrel (2014-ig ez számított a Bükk csúcsának). Érdekesség, hogy csak 2014-ben igazolták a legmagasabb csúcsot, holott már az 1960-as években a katonai térképeken is ezek az adatok szerepeltek. A Bükk hegység középső része 1977 óta nemzeti parkká nyilvánított terület. A Bükk legérdekesebb része a Bükk-fennsík, egy meredek sziklafalakkal és lejtőkkel körülzárt, majdnem vízszintes terület.