A mi adottságainkkal legjobban összehasonlítható mérsékelt övi erdők átlagos hektáronkénti élőfakészlete eléggé kevés, 70 m3 körül van, ami a gazdasági erdőkben száz fölé emelkedik. 84 Created by XMLmind XSL-FO Converter. Ha a számításoknál a hazai módszert követjük, vagyis a teljes föld feletti fatérfogatot vesszük alapul, a mérsékelt övi gazdasági rendeltetésű erdők élőfakészletét 120 milliárd m3-re becsülhetjük, amelyből 80 milliárd (70%) fenyő, 40 milliárd (30%) pedig lombos. Ennek a térségek közötti megoszlása a következő: a volt Szovjetunió 55 milliárd, (45%), Észak-Amerika 40 milliárd (34%), Európa 15 milliárd m3 (12%), a maradék 10 milliárd m3 (9%) pedig a többi térség (Japán, Óceánia stb. ) erdeiben halmozódott fel. A területegységre jutó élőfakészlet országonként elég nagy eltéréseket mutat, pl. a svájci 330 m3, a németországi 300 m3, az ausztriai 290 m3 és a magyarországi 180 m3 körüli hektáronkénti átlaggal szemben Finnországban csak 90 m3, Spanyolországban 70 m3, Görögországban 60 m3, Izraelben 50 m3 körül mozog.
Ezek az élővilág számára nagyon értékes élőhelyek, ezért a természetvédelemben megkülönböztetett helyet foglalnak el. Természetvédelmi szempontból azt a nyílt vízfelületet tekintjük tónak, amelyben a part menti szegélynövényzet még nem alakult ki, vagy az jelentéktelen és a tófenéken a víz alatti növényzet még nem telepedett meg, vagyis azt anyakőzet – kavics, homok, iszap stb. – borítja. 72 Created by XMLmind XSL-FO Converter. Hazánk jelenlegi területének jelentős részét valamikor szabad vízfelületek, tavak, mocsarak, lápok borították, de az elmúlt évszázadban elkezdett és részben még ma is folyó – a természetvédelem szempontjából meggondolatlan és káros – vízrendezések mintegy ezer természetes vízfelületet megszüntettek. Így tűnt el az egykori vízi világ, a Sárrét, a Kis-Balaton, az Ecsedi láp és számos Duna–Tisza közi szikes tó. Három megmaradt, nagyobb vízfelületű természetes tavunk, a Balaton, a Fertő tó és a Velencei-tó területe a többi kisebb természetes tóéval együtt sem éri el az ország területének egy százalékát.
A legtöbb felesleges hő az atomerőművek, az olajjal és szénnel üzemelő hőerőművek, a kohóüzemek, az öntödék és az ezekhez hasonló melegüzemek felmelegedett hűtővizeinek és a levegő révén keletkezik. Hazánkban nem elhanyagolható a fürdőkben, strandokon és vízzel fűtött növényházakban felhasznált termálvizek elvezetése, illetve szabadba való kiengedése révén keletkezett hőszennyezés sem. Mindezek elsősorban a felszíni vizek felmelegítése révén okoznak környezeti ártalmakat. A hőtermelés az állóvizekben jóval nagyobb veszélyt jelent, mint a folyókban. 24 Created by XMLmind XSL-FO Converter. Ez a hőszennyezés hagyományos értelmezése. Napjainkban azonban a többi fejezetben ismertetésre kerülő légköri felmelegedés, az úgynevezett üvegházhatás okozta éghajlatváltozás jelenti a fő veszélyt. 1. Fényszennyezés A mesterséges fényforrásokból származó fényártalom egyelőre csak a települési környezetben okoz kisebb gondokat, az is elsősorban az ember számára. Vannak azonban esetek, amikor az állandóan világító mesterséges fény az állatvilág életkörülményeit is megváltoztatja.
Az erdők minőségének, állapotának, növekedési erélyének jellemző mutatója a hektáronkénti évi növedék, vagyis a fatérfogat-gyarapodás is. Ez az a fatömeg, amely a rablógazdálkodás veszélye nélkül kitermelhető. Ha ennél többet termelnek, rablógazdálkodást folytatnak, ha kevesebbet, bővített újratermelésről, fatérfogatgyarapodásról, tartamos erdőgazdálkodásról (fenntartható fejlődésről) beszélhetünk. A mérsékelt övi gazdasági erdők hektáronkénti folyónövedéke hazánkban 6 m3 fölött, Északnyugat-Európában hat körül, Közép-Kelet-Európában öt fölött, Európa többi részén és a földrész átlagában négy körül, a volt Szovjetunió területén pedig 2 m3 körül van. Országonként legnagyobb a növedék Írországban és Luxemburgban (8 m3/ha fölött), valamint Dániában (több mint 7 m3), legkisebb Görögországban (1, 5 m3/ha), Albániában (1 m3) és Cipruson (0, 5 m3). Az ültetvényerdők növedéke a természetes erdőkénél jóval nagyobb, pl. hazánkban a jó termőhelyen álló nemesnyárasok hektáronkénti évi 10–15, az új-zélandi fenyőültetvények 20 m3 fölötti növedéket is előállítanak.
Fájlalja az ember, hogy az olyan munkák mellé, mint a tájrehabilitáció vagy a kis formákhoz kötött vízrendszerek rendbetétele, nem tudjuk odatenni a szakmai finomságokat, amelyek, persze, komoly szakmai apparátust is igényelnének. Többet kell a papírral bíbelődni, mint a természettel. Sándor István: Saját bevételeink terhére tudtunk létszámot fejleszteni Mikor tetted az első lépést a pályád irányába és milyen tanulmányokkal készültél a természetvédelemre? Az első lépés talán az volt, amikor 1979 szeptemberében egy akkor már javakorabeli madarásszal kimentünk a hortobágyi Nagy-halastóra madarászni. Akkor volt részem először olyan életre szóló élményben, ami meghatározóan hatott a pályaválasztásomra. 13 éves voltam, és mint nagyon sokan a mi szakmánkban, a Madártani Egyesület berkeiben kezdtem ismerkedni a természet világával. Gimnazistaként rendszeresen jártam terepre, elsősorban az erdős pusztára és a Hortobágyra. Így keveredtem végül a Kossuth-egyetem biológus szakára. Akkor már bejártam a nemzeti parkba, besegítettem a terepi felmérések készítésébe.
E tekintetben minden szónak súlya van. Tehetünk ugyan különböző magyarázó jelzőket a "védelemre érdemes" elé is (pl. hogy tudományos, kulturális, esztétikai, oktatási, gazdasági stb. ), de az is vitathatatlan, hogy a védelem tárgyának különleges értéknek kell lennie. A "különlegesség" természetesen maga is változó fogalom, a közönséges különlegessé, a különleges pedig közönségessé válhat. Erre néhány hazai példa: a nem régen még ritkának, kipusztuló félben lévőnek, vagyis különleges értéknek tekintett seregély, szárcsa, nyest, ezüstsirály és kárókatona az élettér megváltozásával vagy éppen a természetvédelem hatékonyságának köszönhetően annyira elszaporodott, hogy védelmüket fel lehetett oldani. Ezzel egyidejűleg a szántóföldeket egykor elborító és egyik legártalmasabb gyomnövénynek tekintett konkolyt sikerült úgy kiirtani, hogy napjainkra hírmondója is alig maradt, így szigorú védelem alá kellett helyezni. Sajnos, ezen az úton halad a még vadászható fogoly és erdei szalonka, valamint a napjainkban még gyűjthető éti csiga is.